Az elektromosság és az emberi test kapcsolata első hallásra talán furcsán hangzik, pedig a szervezetünk működésétől egyáltalán nem idegen az elektromosság. Az idegsejtek elektromos jelekkel továbbítják az információt, az izmok összehúzódását pedig szintén elektromos folyamatok előzik meg.
Nem meglepő tehát, hogy az orvostudomány és a fizioterápia régóta használ külső elektromos ingereket is. Csakhogy „elektrostimuláció” alatt nem egyetlen kezelést értünk. Attól függően, hogy milyen elektromos impulzust alkalmazunk, milyen erősséggel, milyen gyakorisággal és milyen céllal, egészen különböző hatást szeretnénk kiváltani.
És itt kezd érdekessé válni a Frellux egyik technológiája is.
Ha van egy ilyen készülékünk, hirtelen rájövünk, hogy tényleg az egész család hasznát veszi. Ahogy említettem, a férjem az utóbbi időben többször is panaszkodott derék- vagy éppen nyakfájdalomra. Ez utóbbi apropóján vetettük be a Frelluxot.
„Önállóan” a derekára már kipróbálta, de ebben az esetben a kényelmesebb megoldást választotta. Vagyis az én kezemben volt a készülék, ő pedig a szék háttámlájára támaszkodva próbált ellazulni.
Ez utóbbi túl jól is sikerült – vagy egyáltalán sehogy, nézőpont kérdése. Mindenesetre végignevettük a kezelés 10 percét. Pontosabban majdnem kétszer 10 percét.
Történt ugyanis, hogy az első próbálkozásnál kicsit furcsálltam, hogy csak mondja a párom: ő nem érez semmit.
Én pedig magabiztosan:
– Nem is kell. Ez alig érezhető elektromos impulzusokat használó eszköz.
És ennyiben is maradtunk.
Letelt a 10 perc, a gép ilyenkor csipog és kikapcsol. Ekkor derült ki, hogy nem vettem le róla a „távtartó” kis kupakot.
Ha csak a vörös fényt használjuk, a fullerénmolekulával bevont szűrővel együtt a kupak a készüléken marad. Viszont ha az „aranytűs” elektromos kezelést használjuk, akkor célszerű levenni, hiszen különben a kezelőfelület nem érintkezik a kezelendő testfelszínnel.
Ez történt a mi esetünkben is.
A videón, amit látsz, már az ezt követő, újabb 10 perces kezelés pillanatai vannak.
Mert azon túl, hogy tényleg jól szórakoztunk közben, azért az is érdekes lehet, hogy ért-e valamit maga a kezelés.
Este jutott csak eszembe rákérdezni:
– Hogy van a nyakad?
– Ja, észre sem vettem – mondta. – Nem fáj.
És talán éppen ez benne az érdekes. Ha valami fáj, nagyon is tudunk róla. Amikor pedig már nem fáj, arról hajlamosak vagyunk egyszerűen megfeledkezni.
Én a saját és a férjem tapasztalata alapján azt az elméletet állítottam fel magamnak, hogy a kezelés valahogy „elindítja a gyógyulást”.
Én egy alkalommal használtam a derekamra, utána el is feledkeztem róla – hiszen ha nem fáj semmi, akkor azt szinte észre sem vesszük. A szervezet pedig teszi tovább a dolgát.
Nekünk eddig elég volt az egyalkalmas használat, de nyilván ez mindenkinél más lehet.
A „gyógyulást” szándékosan tettem idézőjelbe. A fájdalom múlása vagy enyhülése ugyanis nem jelent feltétlenül gyógyulást.
De erről majd legközelebb.
+ 1 tapasztalás: a vörös „hiperfény” serkenti a sejtműködést, javítja a mikrokeringést, támogatja a bőr és a szövetek regenerációját. Ezért próbáljuk még pl felfekvés okozta sebkezelésben is használni. De ebben az esetben valóban nem elég egy alkalom tapasztalatunk szerint. De reálisan nem is várható el hiszen pl Bioptron lámpa esetében is kezelés sorozatra van szükség.