Egy vakbél kellett hozzá, hogy Amerika felfedezze az akupunktúrát
Az akupunktúra ma már szinte senkinek nem ismeretlen. Tűk, pontok, meridiánok – nagyjából ennyit akkor is tudunk róla, ha soha életünkben nem próbáltuk.
Pedig a nyugati világ számára ez még nem is olyan régen meglehetősen egzotikus, sőt sokak szemében egyszerűen komolyan vehetetlen dolog volt.
Az alapelv több ezer éves kínai hagyományból ered. A klasszikus kínai orvoslás szerint a testen meghatározott pontok találhatók, amelyek stimulálásával befolyásolható a szervezet működése. Hagyományosan ezt a qi áramlásával és a meridiánok rendszerével magyarázták.
A modern orvoslás természetesen más nyelvet használ. Idegrendszeri, fájdalomfeldolgozási, hormonális és helyi szöveti hatásokat vizsgál.
De hogyan került egyáltalán az akupunktúra a nyugati világ látóterébe?
Ehhez kellett egy vakbél
1971 nyarán James Reston, a New York Times ismert újságírója Kínában járt.
És vakbélgyulladást kapott.
Az érdekes rész utána következett.
A műtétet követő napokban Restont erős hasi fájdalom, feszülés és kellemetlen bélgáz kínozta. Egy kínai orvos akupunktúrás kezelést alkalmazott rajta. Reston később arról írt, hogy a kezelés után a panaszai enyhültek.
És mivel ő történetesen nem egy névtelen turista volt, hanem a New York Times egyik legismertebb újságírója, megírta az élményét.
A cikk 1971. július 26-án jelent meg.
Amerikában pedig elszabadult a kíváncsiság.
Az akupunktúra természetesen már korábban is jelen volt az Egyesült Államokban, többek között a kínai bevándorló közösségekben. De Reston története vitte be igazán a nagy nyilvánosságba.
Egyszer csak újságok és magazinok kezdtek írni róla.
Egy addig furcsának tartott kínai gyógymód bekerült a nyugati beszélgetésekbe.
Tulajdonképpen tényleg elmondhatjuk:
egy vakbél kellett hozzá, hogy Amerika felfedezze az akupunktúrát.
És közben Magyarországon?
Nálunk más úton kezdődött az ismerkedés.
A Magyar Akupunktúrás Orvosok Társaságának története szerint már a koreai háborúban (1950–1953) dolgozó magyar orvosok közül néhányan ott találkoztak az akupunktúrával, és el is sajátították annak bizonyos elemeit. Név szerint említik például Dr. Szilárd Róbertet. Később, 1974-ben Dr. Marton Sándor már az egészségügyi miniszter megbízásából utazott Kínába egy kéttagú delegáció tagjaként, kifejezetten azért, hogy tanulmányozza az akupunktúrát.
Ha „morbid” akarok lenni akkor azt mondom: Amerikának egy vakbélgyulladás, nekünk magyaroknak meg egy háború „kellett”… na meg sok idő.
Mert persze ezek a „korai” esetek nem jelentették azt, hogy az orvostársadalom hirtelen lelkesedni kezdett érte.
Éppen ellenkezőleg.
A nyugati orvoslás hosszú ideig erősen szkeptikus volt az akupunktúrával kapcsolatban. Nem ismerte, a hagyományos kínai magyarázatok pedig távol álltak attól, ahogyan az emberi test működéséről Európában gondolkodtak.
De a „malmok azért őröltek” és amíg néhány évtizede az akupunktúra a magyar orvosi világban is inkább egzotikus különcségnek számított. A nyolcvanas–kilencvenes évekre azonban már egyetemi oktatás jelent meg körülötte: a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemen indultak az első képzések, később pedig Pécsen és a Semmelweis Egyetemen is helyet kapott a hagyományos kínai orvoslás oktatása. Ma a Semmelweisen már akupont-anatómiát, tűszúrási technikákat és kísérleti akupunktúrát is tanítanak.
Egy javasolt mikrorutin ha "gyorsan" szeretnél visszatalálni a testedhez és lelassulni. Gyorsan lelassulni 🙂
Forrás: Zepter
Több mint ötven évvel Reston után
Napjainkból szintén Amerikából egy történet. Szerintem azért érdekes, mert semmi különleges nem történt vele. Legtöbbünk esetében így működhet valószívűleg.
Cherie Rosenberger Ohio államban él, és gyerekkora óta migrénnel küzd.
A rosszabb időszakaiban havonta húsznál is több migrénes napja volt. A fejfájást súlyos hányinger, öklendezés és hányás kísérte. Volt, hogy egyszerűen be kellett vonulnia egy sötét szobába, és kiesett az egész napja. Természetesen gyógyszert is szedett rá.
2022-ben egy munkatársa mesélt neki az akupunktúráról.
Cherie nem várt csodát. Kipróbálta.
Az ő tapasztalata szerint elsősorban a migrénhez kapcsolódó hányinger és a rohamok súlyossága javult. Nem arról beszélt, hogy „meggyógyult”. Nem dobta el a gyógyszereit sem.
Egyszerűen talált még valamit, ami neki segített.
A University Hospitals 2026-ban közölte a történetét.
És talán pont ezért érdekes.
Nem csodatörténet.
Hanem egy valódi ember valódi tapasztalata.
Az én vagy a „mi” tapasztaltunkat itt a video alatt/mellett olvashatod röviden.
Bár az akupunktúra mára teljesen közismert és elfogadott „egészségjavítő” megoldássá vált… mégis én személyesen még nem találkoztam vele eddig. Most viszont „berobbant”, szinte minden nap használjuk a Frelluxot akupunktúrás kezelésre.
Bár a tűket ne úgy képzeljük el ebben az esetben, ahogy azt általában ábrázolják. Itt 36 aranyozott apró tűhegy és a rajtuk keresztül továbbított elektromos impulzus végzi a kezelést. A kívánt akupnktúrás ponton finoman elhelyezve.
A nagyobbik fiamnak és a férjemnek állítottam össze egy „kis esti rutint” lefekvés-alvás előttre. A test és az elme lecsendesítésére és általános immunerősítésre.
És, hogy mi a tapasztalat?
Egyelőre nincs csoda és persze nem is vártuk. Örülnék ha majd hetek, hónapok múlva azt hallanám a fiamtől: Téényleg anya -most,hogy így belegondolok- alig fáj a fejem és sokkal jobban alszom. Ez utóbbit egyébként már mondta valahogy így: …kérdeztem az első „kezelés” másnapján, hogy érezte magát utána: „Fogalmam sincs… jól aludtam.. ennyi”
Kapcsolódó olvasnivalók
Talán érdemes tudnod
A Zepter termékei régóta ismerősek számomra, az utóbbi időben pedig tanácsadóként még közelebbről is megismerhetem őket.
Ebben és néhány cikkben főként azt mutatom be, hogyan használjuk otthon ezeket az eszközöket, milyen tapasztalataink vannak velük kapcsolatban, és milyen tudományos háttér kapcsolódik hozzájuk.
Az írásokban ajánlói linkek is szerepelhetnek, de a véleményemet ez nem befolyásolja. A cél továbbra is az, hogy érthetően, kíváncsian és lehetőleg túlzások nélkül nézzek utána annak, mi van egy-egy termék ígéretei mögött.