Aloe vera a történelemben és a szent iratokban
Az aloe vera az emberiség egyik legismertebb gyógyító növénye. Már az ókori Egyiptomban a „halhatatlanság növényének” nevezték, és fontos szerepet kapott a szépségápolásban és a gyógyításban.
Aloe vera említése a Bibliában
Az aloe vera nemcsak az ókori Egyiptomban, hanem a keresztény vallás szent irataiban is felbukkan: a Biblia több helyen említi balzsamként és gyógyító szerként. János evangéliuma (19:39):
„Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.”
A Védák és az Ayurveda nézőpontja
Jógaoktatóként természetesen közel áll hozzám a védikus filozófia. A Védákban is – bár a legkorábbi himnuszokban még nem szerepelt – az évszázadok során szintén bekerült a gyógynövények közé. Különösen az Atharva Véda és a későbbi ayurvédikus szövegek tették a mindennapi gyógyítás teljes jogú részévé.
Az ayurvéda a test-lélek-szellem egységében szemléli az embert, és ebben az aloe vera fontos helyet kapott.
Az ayurvédikus orvoslás hűsítő, pitta-csökkentő növényként tartja számon, amely tisztítja a vért, nyugtatja a gyulladásokat és támogatja az emésztést. Külsőleg sebgyógyításra, bőrpanaszokra és napégés enyhítésére használják, belsőleg pedig gyomorpanaszok és emésztési egyensúlytalanságok esetén.
A szent iratokban (Biblia, Védák) való szerepeltetése is jól mutatja, hogy az aloe vera egyszerre része az emberiség kulturális örökségének és a mai természetes terápiák világának.
Aloe vera a modern szépségápolásban és egészségben
Hagyományos és egyben mai bőrápolás, ahogy én megismertem az aloét
Édesanyám az aloe vera növény nagy rajongója volt. Emlékszem számomra nem a könyvekben vagy szent szövegekben jelent meg először, hanem az ablakpárkányon: számtalan cserépben.
Ha valakinek fájt a gyomra, begyulladt a foga vagy kisebb sérülése volt, Anyukám egyszerűen letört egy levelet, kikaparta a zselés belsejét, és azonnal használtuk, külsőleg vagy belsőleg is.
Majd mikor megszülettek a gyerekeim, vagyis az ő unokái, ők sem maradhattak ki, és ami különösen meglepő volt számomra, a gyerekek „simán” hajlandóak voltak bevenni/lenyelni ezt a furcsa géles állagú valamit. Azóta már ők is felnőttek és remélem továbbvisznek majd valamit ebből a „hagyományból”.
Ez az otthoni tudás az ayurvéda szemléletéhez hasonló: a természet adja a gyógyító eszközt, mi pedig megtapasztaljuk a hatását.