Utálom a döntéshelyzeteket! Hogyan döntsek jól?! nézzük ezt a kérdést a jóga szemüvegén keresztül

Az életünk kisebb nagyobb döntések sorozata és szeretjük azt hinni, hogy különböző döntéseinkkel valóban mi irányítjuk a sorsunkat. Mint annyi minden az „anyagi világban” ez így is van. Meg nincs. Egyszerre.

A döntéshozásban az a nehéz, hogy nem látunk a jövőbe. Milyen jó lenne, ha tudnánk előre, sikerül, amit szeretnénk vagy sem. A jó döntéshozatalban sokat segít az önismeret és akár a jógapszichológia is, az ismeret az un. kötőerőkről. Ugyanis ezek a láthatatlan elvek irányítanak mindent az anyagi világban, idéznek elő minden történést és változást. A sattva, rajas, és a tamas guna.

Mind a három egyszerre van jelen akár az emberi pszichét akár a környező világot tekintjük. De nem mindegy, hogy melyik a domináns, melyik láthatatlan erő irányítja pl. a döntéshozó énünket.

Mert nézzük csak mit is képviselnek ezek a kötőerők. A sattva, a jóság kötőereje, melyet többek között a tudás a harmónia az egyszerűség az igazságosság az önbizalom és a rend jellemez.

De nem működhet semmi a következő, vagyis a rajas (radzsasz), a szenvedély kötőereje nélkül, ő jelenti a változást. Ha viszont túlsúlyba kerül akkor az állandó változás, újdonság utáni vágy vég nélküli sóvárgásba fullad, állandó elégedetlenségbe mindennel és mindenkivel. Ez vezethez el akár, a napjainkban oly sokat emlegetett mentális betegséghez, a depresszióhoz. A depresszió pedig a fásult tunyaságba, tétlenségbe, vagyis a harmadik gunához, a sötétség kötőerejéhez.

A folyton újra és változásra vágyó rajas kötőerejének, minőségének ellentéte tehát a tamas, a tudatlanság kötőereje. Szükség van rá, hiszen jól esik megpihenni, de ha túlsúlyba kerül akkor a legsötétebb kötőerő. Tétlenség, tunyaság, túl sok alvás, rendetlenség és kosz jellemzi az embert, ha jellemében ez a kötőerő kerül túlsúlyba.

Tehát ha ismerjük a kötőerőket akkor vágyainkból és tetteinkből következtetve ismerhetjük meg önmagunkat. Ha ápoljuk személyiségünk sattvikus oldalát akkor az időben ott lesz és közbeavatkozik, ha a másik kettő kerülne túlsúlyba. Az meg különösen előnyös, hogyha a fontos döntéseinket e guna irányítása alatt hozzuk meg, nem „rágörcsölve” az adott témára, de gondosan észszerűen mérlegelve azt.

Ez a kötőerő abban is segít, hogyha az adott döntés mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeinket, akkor könnyebb legyen a kudarc feldolgozása.

Hiszen az anyagi világ kettős természete mindenhol jelen van: a sötét-világos, a jó és a rossz, nappal és éjszaka stb… és igen a siker és a kudarc.

De a kötőerők ismerete még nem elég, hiszen sok mindent tudunk az eszünkkel, mégis a tetteink mást mutatnak. Tudjuk például, hogy káros a dohányzás, látjuk a képeket a dobozon, de eltántorít-e ez egy erős dohányost? Bízzunk benne, hogy van, akit igen. Amit a jóga, a jógafolyamat tehet az gyógyír az emberi psziché problémáira és szomorúságára, – ez pedig a meditáció. A tudás és a meditáció kéz a kézben haladva begyógyítja a háborgó lelkeket, és nyugodtabb, derűsebb életet biztosít, ezáltal jogosan bízhatunk abban, hogy döntéseink is a helyes irányba visznek bennünket.